A japán atombaleset a tengeri halak és a sushi minőségén is rontott?

Egy dolog egészen biztos, hogy nem tett jót nekik. Az atombalesetek hosszantartó károkat okoznak az élővilágban. Japánban történt 2011-ben, egy földrengést követően, hogy az atomreaktorok sérültek, aminek következtében súlyosan károsodott a környezet és az óceánba is ömlött a radioaktív víz.

Ezt a kárt a Nemzetközi Nukleáris Eseményskála szerinti legmagasabb fokozatba sorolták. Arról lehet vitatkozni, de mindenekelőtt el kéne gondolkodni, hogy miért használ az ember olyan technológiát, amivel ekkora természeti kár okozható, a sokkal kockázatmentesebb és környezetbarát energiaforrások helyett.

Ezekről igaz, hogy valamelyest drágább energiaforrások. A radioaktív víz a tengeri áramlatok révén keveredik és ki tudja milyen távolságokra jut el. A tengerben élő halállományt azonban nemcsak a ritkaságszámba menő atombalesetek veszélyeztetik, hanem a túlhalászás és a tengerben úszó mérhetetlen mennyiségű műanyagokból alkotott szemét. A vízáramlatok miatt vannak olyan helyek, ahová a tenger rendszeresen „kipakolja” a benne úszó műanyagok egy töredékét.

Viszont a hullámok, a Nap és a szél együttes erejének köszönhetően, ez a műanyagtörmelék szinte láthatatlanul apró darabokra bomlik, ami nem semmisül meg, hanem a vízben úszik továbbra is. Így bekerül a halak táplálékláncába. Ezzel kapcsolatban többféle mérést végeznek a kutatók, hiszen egyes műanyagszármazékokról feltételezhető, hogy felborítják a hormonrendszert.

Ugyanis hiába van megjelölve, hogy melyik műanyagok használhatóak az élelmiszeriparban és melyek nem, ha a gondatlanság olyan méreteket ölt, hogy a műanyagot az ember szétdobálja a környezetében. Az esztelen szennyezés előbb-utóbb eljut a folyókig és tengerekig. Sajnos ez a tevékenység jellemző, a magukat civilizáltnak tartó régiókra is. Mindettől nem kell megrettenni, hiszen ha bármilyen állati eredetű táplálékot fogyasztunk, ki vagyunk téve valamilyen emberek alkotta szennyezésnek.

Az állattartás sem kecsegtet sokkal jobb kilátásokkal. Az intenzív állattenyésztésben, főként betegségmegelőzést szolgáló mérhetetlen mennyiségű gyógyszerhasználat ugyanúgy bekerül a táplálékláncba. Például mindez benne van a tejben, tejtermékekben és a tojásban is.