Az építőjátékokat a gyermekek mindig kedvelték. Amikor kezdtek elterjedni kevés olyan volt, amelyek úgy illeszkedtek volna egymáshoz, hogy azok könnyen kezelhetőek legyenek.
A LEGO classic megálmodásakor az volt az irányelve a cégnek, hogy olyan építőjátékot adjanak a gyermekek kezébe, amivel bármit megépíthetnek. Olyan apróságokra is odafigyeltek, mint az építőkockák illesztésének felülete, a tizedmilliméternyi pontosság és az ergonomikusság. Sok teszt kellett ahhoz, hogy végül a gyártósorról olyan kockák gördüljenek le, amelyeket nemcsak összerakni lehet, hanem könnyedén szét is szedni, majd újrakezdeni.
Ez banálisan hangzik, viszont egy gyakorlati problémát oldott meg a LEGO classic, amit a legtöbb építőkocka gyártó nem igazán tudott eddig lemásolni, hiszen levédettek minden ezzel kapcsolatos szabadalmat. Ők megtalálták azt a kényes egyensúlyt, ahol az elemek stabilan összeállnak, nem mozdulnak el, nem kell túl nagy nyomást helyezni rájuk, viszont akár egy kisgyermek is képes szétszedni.